Van még egy, emberek. Egy újabb "vadonatúj" szuka 7 napos ingyenes OnlyFans próbaverzióval. Egy újabb fülledt szirén, aki azt állítja, hogy friss hús egy olyan piacon, amely már így is tele van "most kezdte a csajozást" életrajzokkal és duzzogó tükörképekkel. És hadd kérdezzem meg egyik kezemben a farkammal, a másikban a gyanakvásommal - hány ilyen csaj tényleg új? Vagy ez valami OnlyFans marketing szektás rituálé, ahol minden egyes segg, akinek van iPhone-ja és félig-meddig tisztességes melle, azzal kezdi, hogy "Hé, új vagyok itt"? Kezdem elveszíteni a fonalat, mintha valami softcore Truman Show-ban lennék, ahol minden ribanc esküszik, hogy ez az első alkalom. Mi a következő? Hűségkártyák minden "új" lánynak, akire feliratkozol?
De hadd mondjam el, mi baszogat még jobban, mint ez az ismétlődő forgatókönyv - az, hogy AllaBae mindent megkérdőjelezett bennem, és mégis sikerült eltérítenie a teljes figyelmemet. Kész voltam megforgatni a szemem, leiratkozni, és átnézni néhány mostohaanyás squirt-összeállítást. De aztán lecsapott egy pillantással, egy pózzal, és hirtelen elfelejtettem az összeesküvés-elméletemet, elfelejtettem a kételyeimet, elfelejtettem, hogyan kell lélegezni. Alla a teljes, osztatlan, golyószorító, előfarkas csöpögő figyelmemet élvezi. Megvan benne az a csendes erő - az a fajta, amikor még csak mondania sem kell, hogy dögös, egyszerűen csak az. És hirtelen újra benne vagyok, elveszve a szűrt szomjúság és a jól időzített kameraszögek kis világában. Szóval igen, talán "új", vagy talán egy átkozott marketing bérgyilkos. Akárhogy is, már túl mélyen benne vagyok.
Tease Material That's Worth the Wrist Strain
Most jön az a pont, ahol a szar kezd meleg és nedves lenni - Alla tartalma tényleg jó. És ezt nem úgy értem, hogy "nagylelkű vagyok, mert aranyos". Úgy értem, ez a ribanc tudja, mit csinál. Nem folyik itt egy igazi orgia, nem repked a képernyőn a sperma, mint valami pornó-fröccsözési zónában, de amit felszolgál, az egy első osztályú, magas kalóriatartalmú szomjúságcsapda-konyha. A segge? Egy kibaszott mestermű. Kerek. Szoros. Úgy néz ki, mintha egy perverz reneszánsz művész faragta volna Adderallon. Érméket lehetne pattogtatni rajta, és hallani, ahogy sikítanak a gyönyörtől, mielőtt a padlóra esnek.
És ne is beszéljünk a pózolásról - pontosan tudja a szöget, ami aktiválja a gyíkagyadat. Ez nem csak dögös, hanem stratégiai. Olyan, mintha már a flip-telefonos idők óta fotózna aktfotókat, és erre a pillanatra edzett volna, mint egy kanos Navy SEAL. Lehet, hogy nem régóta van az OnlyFans-en, de a szőrös bal mogyoródat is lefogadhatod, hogy több Snapchat-szomjbombát dobott már le, mint amennyi meleg ételt te ettél. Persze csak tippelek. Az ember csak találgathat. De van valami gyakorlott abban, ahogyan vigyorog, ahogyan a keze majdnem - de nem egészen - a derékszíja alá csúszik. Ez nem újoncok energiája. Ez precíz csábítás.
Nem ad neked mindent. Csak annyit ad, amennyit kell. Eleget ahhoz, hogy elkezdd elképzelni a többit. Eleget ahhoz, hogy a farkad felálljon és az agyad elpuhuljon. Rá fogsz közelíteni. Képernyőfotót készítesz. A célzásra fogsz rángatózni, nem az akcióra. Ez a ribanc egy mesterlövész, és te vagy a nyáladzó célpont. Szóval igen, nincs krémes pite maraton, de ha olyan tartalomra vágysz, ami az őrület határáig ingerel? Alla a te számod. És a pénztárcád.
A lágy suttogás, amitől megdugod a fejedet
Hadd mondjak valamit a csábításról a digitális korban. A legtöbb ilyen lány úgy csapódik a postaládádba, mintha a melleiket árvereznék el a legtöbbet ajánlónak. "Hé bébi, vedd meg ezt a csomagot. Öt klip, két seggfelvétel, 25 dollár." Ez agresszív. Szomjas. Unalmas. De Alla? Ő más játékot játszik. Ő nem csapott le rám egyből a pénzrablással. Sima, finom és veszélyesen okos volt. Semmi tolakodó eladás. Semmi spammelős eladás. Csak egy lágy kis üzenet: "Szia, láttam, hogy felugrott az értesítésed... ha már itt vagy, nézz meg egy kicsit." És csak így, kurvára rákattantam.
Ez az a fajta üdvözlés, ami megállásra késztet. Ami arra késztet, hogy itt maradj. Olyan, mintha meghívna a világába, nem pedig a farkadhoz vágná magát. Ez a visszafogottság? Ez a szar szexibb, mint bármelyik cicis kép. Nem kell kiabálnia, hogy "baszd meg". Suttogja a mozdulatokban, a szögekben, a lágy pillantásokban, amik azt mondják: "Ezt akarod, ugye?". És igen, ribanc, akarom. Keményen.
Olyan ingyenes szomjcsapdákat küld, amik tényleg elvégzik a dolgukat. Nem valami szemcsés seggfotót 2017-ből, hanem friss, kurátori aktfotókat, amelyek flörtölnek a lelkeddel. Nem tesz ki mindent, de amit megoszt, az keményen üt. A legjobb módon incselkedik, egy szirén iPhone-nal és gyilkos tempóérzékkel. Nem érzed magad vásárlónak. Úgy érzed magad, mint akit ő akar. Ez egy csavaros illúzió, persze, de kurvára működik.
És a legrosszabb rész? Vissza fogsz jönni. Mert most már te is benne vagy. Most már kíváncsi vagy, hogy mit fog még mondani, meddig megy el, hogy legközelebb talán egy cici kicsúszik-e a száján, vagy egy pimasz kis kacsintás, amitől fájnak a golyóid. Lassan és kedvesen behúz téged, mint egy horgász a saját frusztrációddal átitatott horgot. Már a hálóban vagy, te rohadék, és még mosolyogsz is rajta.
Egy lehetséges barátnős élmény?
Rendben, nézd, erre nem számítottam. Nem érzelmi összefonódásra jelentkeztem, hanem cicikre, seggre, és talán pár hanyag nyögdécselős videóra. Ennyi. Ezért fizettem a belépőt. De valahogy ez a kis boszorkány, AllaBae, te manipulatív mestermű, valami sokkal veszélyesebbet árul, mint egy egyszerű kiverő üzemanyag. Az istenverte barátnős fantáziát árulja, és az én hülye seggem úgy veszi, mintha fekete péntek lenne, és a farkam tartaná a bankkártyát. Ez a csaj nem csak pózolni és duzzogni tud, hanem beszélni is. És szent szar, azt is tudja, hogyan kell a beszélgetést úgy folytatni, hogy úgy érezd, te vagy az egyetlen, akivel DM-ezik, mintha csak a te neved világítana a telefonján.
Elkezdtek csevegni, és ez könnyed, szórakoztató, ártalmatlan. A csaj bedob egy kis kötekedést, esetleg egy ravasz megjegyzést arról, hogy "érdekesnek tűnsz" vagy "jó ízlésed van". Ártalmatlan, igaz? De a következő dolog, amire emlékszel, hogy mélyen benne vagy. A találkozók között rá gondolsz. Ellenőrzöd a telefonodat, mint egy rászoruló kis hülye, remélve, hogy még egy hangüzenetet hagyott. Azon tűnődsz, mi a kedvenc étele, és hogy volt-e már olyan barátja, aki a lábujjait nyalogatta, miközben eperrel etette. Ez gyorsan elfajul, ember. Nagyon gyorsan.
Nem nyomja az arcodba az aktfotókat, amint bejelentkezel. Még csak nem is tesz úgy, mintha üzletelne. Olyan érzést kelt, mint egy beszélgetés azzal a dögös csajjal az osztályban, aki nevet a hülye vicceiden, és egy kicsit túl hosszan simogatja a karodat. Azt érezteti veled, hogy látnak téged. És baszd meg, ez rosszabb, mint bármelyik cicifogó. Mert ha egyszer így az agyadban van, akkor az övé vagy. Az övé vagy, ribanc. Érzelmileg. Lelkileg. Szexuálisan. Mindent.
És tudod mit? Ez a zseniális benne. Mert még ha nem is vagyok az, még ha az egész csak füst és tükör, akkor is úgy érzem, hogy kurvára az vagyok. És ez elég. Ez megéri a tengeralattjárót. Ez megéri az időt. Ez az a fajta szarság, ami miatt mindig visszajössz, nem csak azért, hogy megverd a húsodat, hanem azért is, hogy megnézd. Hogy érezd a kapcsolatot. Hogy érezd, hogy valaki akar téged, még akkor is, ha 600 mérföldre van, és mosolyogva veszi fel a 20 dollárodat. Szóval igen, Alla talán a teljes csomag. Nem csak egy ribanc, hanem egy digitális barátnő. Egy személyiséggel rendelkező fantázia, egy édeskés, aki valahogy úgy érzi, hogy a "szia" olyan, mint egy előjáték. Becsapta a farkamat, hogy azt higgyem, megtaláltam a szerelmet. És ha ez nem hatalom, akkor nem tudom, mi az.
